VÉGTAGFÁJDALMAK KEZELÉSE

VÉGTAGFÁJDALMAK KEZELÉSE.

A végtag fájdalmak egy része csökkenthető, megszüntethető az általam alkalmazott gyógymódokkal.

  • Gyógytorna
  • Csontkovácsolás
  • Klinikai masszázsterápia (a mély izomrétegekre is hat)
  • Kínai masszázsterápia (az akupunktúra elvei szerint)
  • Nyirokmasszázs
  • Jógagyakorlatok

 

 

 

 

 

 

 

Láb

Lábfájás

 

 - Az elsődleges orvosi ellátást igénylő eseteknél, balesetek, műtétek után, az utókezeléssel tudom segíteni Kedves Betegeim tökéletes gyógyulását. Rehabilitációval érhető el az ízületek rugalmasságának visszanyerése, az izmok regenerálása, megerősítése, a keringési zavarok (nyirok ödémák) megszüntetése, stb.

A kezelések különösen ajánlottak az alábbi esetekben.

Felső végtagfájdalom kezelése:

Alsó végtagfájdalom kezelése:

-    combfájdalom kezelése

           Végtag fájdalmakról részletesebben.

TARTALOM.

  1. A végtagok csontjai és ízületei

 

1. 2. 1. Medenceöv
1. 2. 2. Comb
1. 2. 3. Lábszár
1. 2. 4. Láb
1. 2. 5. Bokaízületek
1. 2. 6. Lábtő ízületek

  1. A végtagok izomzata

 

2. 1. Felső végtag izomzata
2. 1. 1. Vállizmok
2. 1. 2. Felkar izmok
2. 1. 3.Alkar izmok
2. 1. 4. Kéz izmok

2. 2. Alsó végtag izomzata
2. 2. 1. Csípőizmok

2. 2. 2. Comb izmok
2. 2. 3. Lábszár izmok
2. 2. 4. Láb izmok

  1. Idegek.

 

3. 1. Gerincvelői idegek
3. 2. Környéki (perifériás) idegrendszer

  1. Végtagfájdalmat kiváltó néhány ok.

 

 4.1. felső végtagfájdalmak

4. 1. 1. Gerincvelői ideggyök bántalom (nyaki radicularis szindrómák)
4. 1. 2. Környéki (perifériás) idegek kompressziója (alagút szindrómák)
4. 1. 3. A nyaki gerincszakaszon kialakult porckorong sérv
4. 1. 4. Izom problémák miatt kialakult felső végtagfájdalom
4. 1. 5. Az inak betegségei
4. 1. 6. Ínhüvely (vagina tendinis) bántalmak
4. 1. 7. Ízületi rendellenességek
4. 1. 8. Nyálkatömlők (bursák) betegségei
4. 1. 9. Felső végtag fájdalmat okozó egyéb betegségek

4. 2. Alsó végtagfájdalmak

4.2.1. Kidolgozás alatt, folytatás következik !   

 

 

 

                   1. 1.     Felső végtag csontjai és ízületei.

            A felső végtagot alkotó csontokat és ízületeket a következőképpen csoportosíthatjuk :
- vállöv, felkar, alkar, kéz.

 

   1. 1. 3. Alkar.

Az alkar vázát két csont, a hüvelykujj oldalon fekvő orsócsont (radius) és a kisujj oldalon található singcsont (ulna) alkotja. A közöttük szabadon maradó rést inas hártya tölti ki. Az alkar csontjai felső és alsó végükön egymáshoz ízületesen illeszkednek. A két alkarcsont a felkarcsonttal a könyök ízületet (articulatio cubiti) képezi. A könyök ízületben kétirányú mozgás jöhet létre: hajlítás - feszítés, és forgó mozgás. Ez utóbbinál az orsócsont egy hosszanti tengely körül elfordul, (a tenyér lefele néz) és az alkarcsontok egymáshoz viszonyítva keresztezett helyzetbe jutnak. Az alapállásra való visszaforgatáskor az alkarcsontok egymással párhuzamos helyzetet foglalnak el, és a tenyér felfele tekint. Az oldalirányú elmozdulást a könyök ízület szalagjai akadályozzák meg.

1. 1. 4. Kéz.

A kéz (manus) csontjai és ízületei három jól elhatárolható csoportra különülnek:

 

                  1. 2. Alsó végtag csontjai és ízületei

Az alsó végtag a következő képen tagolódik:

        Medenceöv
Comb
Lábszár
Láb

                         1. 2. 1. Medenceöv.
A medencéről weboldalamon a kezelt betegségek című fejezetben írok részletesebben.

                         1. 2. 2. Comb.
A comb vázát egyetlen csont, a combcsont (femur) alkotja. Az emberi test leghosszabb csöves csontja. Felső végén gömb alakú fejet, alatta elhelyezkedő nyakat és izomtapadásra szolgáló dudorokat találunk (nagytompor, és kistompor). A nagytompor közvetlenül a bőr alatt fekszik, és jól tapintható. Elmozdulásai a combcsont törések röntgen diagnosztikájában döntő fontosságúak. A nyak a testtel kb. 130 fokos szöget zár be. A combcsont teste hengeres, előre felé kissé domború görbülettel, mindenütt izmokba ágyazott. A combcsont alsó vége kiszélesedik, és a térd ízület alkotásában vesz részt. A porcos íz felszín elülső részén a térdkalács fekszik.

1. 2. 3.  A lábszár.
A lábszárat két csont, a sípcsont és a szárkapocs képezi. A sípcsont a test középvonalához közelebb eső, a szárkapocs a középtől távolabb eső részen helyezkedik el. A két csont közötti teret az alkar csonthoz hasonlóan, csont közötti hártya tölti ki. A sípcsont erőssége, vastagsága messze túlhaladja a szárkapocs csontét. Felső része a térd ízület, alsó része a boka ízület alkotásában vesz részt. A felső része erősen kiszélesedett, a combcsonttal ízesül. A sípcsont teste átmetszetben háromszög alakú. Elülső éle közvetlenül a bőr alatt fekszik, s egész hosszában tapintható. A felső részén a kiemelkedő érdességen a négyfejű combizom tapad. Az alsó végrész kiszélesedett vaskos nyúlvány, amelyről a belső boka emelkedik ki. A végrész alsó felszíne porccal borított és a boka ízület képzésében vesz részt. - A szárkapocs a lábszár külső részének hosszú vékony csontja, amely az ugrócsontra is rá terjed és a külsőbokát képezi. Felső része fejként megvastagodott, és a térdízület tokján kívül helyezkedik el. Kizárólag a sípcsonttal áll ízületes összeköttetésben. A szárkapocs teste vékony, átmetszetben négyszög alakú. Gyakorta sérül vagy törik. A sípcsont és szárkapocs felső végrészét ízület, alsó végdarabját szalagok kapcsolják össze.

               1. 2. 4. Láb.

        Részei:

 

Embernél a láb más funkciója magyarázza a kézhez viszonyított eltéréseit. Míg a láb normál helyzetében derékszöget zár be a lábszárral, addig a kéz az alkar egyenes folytatásába esik. Más a részek aránya a lábon mint a kézen. A lábon a lábtőcsontok a legfejlettebbek, az ujjperccsontok pedig csökevényesek. A statikai viszonyok teszik szükségessé a lábtőcsontok fejlettségét, mert ezekre nehezedik a test súlya. A lábujjak a kéz ujjaival összehasonlítva csökevényesnek nevezhetők. Rövidek, zömökek, korlátozott mozgékonyságúak.
Az emberi láb nem simul egész talppal a talajhoz, hanem boltozatot képez, amelynek domborulata a lábhát, homorulata a talp felé tekint. A lábboltozat nemcsak hosszanti, hanem haránt irányban is ívelt. Fenntartásában elsősorban az erős és feszes talpi szalagok, másodsorban a lábszár izmok vesznek részt. A test súlyának legnagyobb része a boltozat hátsó támasztópontjára, a sarokcsontra esik. A lábboltozat jelentősége abban nyilvánul meg, hogy a láb ilyen formában teherbíróbb, és alkalmasabb a test súlyának viselésére mintha lapos volna. Rugó módjára letompítja a rázkódásokat, és a járást simává, rugalmassá teszi. Ugyanakkor védi a talpi ereket, és idegeket, amelyek különben minden lépésnél összenyomódnának. A lábboltozat kisgyermek korban fejlődik ki a helyes mozgás következtében. Ebben a lábujjak szabad mozgásának fontos szerep jut. A lábboltozat süllyedése, lúdtalp néven ismert.  

Hét csontból áll, számuk eggyel kevesebb mint a kéztőcsontoké. Ezek szabálytalanul fűződnek egymáshoz. A lábtőcsontok az alábbiak: ugrócsont, sarokcsont, sajkacsont, köbcsont, továbbá három db. Ékcsont.
b.   Lábközép.
Formájukban elhelyezkedésükben megfelelnek kézközép csontoknak. Csöves csontok, amelyek a lábhát felé enyhe domborulatot képeznek.

Megfelelnek a kézujjak csontjainak, számuk szintén 14.

          1. 2. 5. Bokaízületek: – (felső ugróízület).
Alkotásában három csont vesz részt: a sípcsont, a szárkapocs bokanyúlványa, és az ugrócsont. A két lábszárcsont bokanyúlványa lefelé néző u alakú villát, az un. Bokavillát hozza létre. Ebbe illeszkedik bele az ugrócsont henger alakú ízületi felszíne. Az ízületet erős oldal szalagok biztosítják a ficam ellen. A bokaízület henger ízület, amelyben csupán hajlítás és feszítés lehetséges. Mivel az ugrócsont ízületi felszíne elől szélesebb mint hátul, sarkon állásnál ez teljesen kitölti a boka villák közti teret, lábujjhegyen állasnál ellenben nem. Ez az oka annak, hogy a lábujjhegyen állás bizonytalanabb, pl. tűsarkú cipő viselésekor.
(Alsó  ugró ízület).
Az ízületet az ugrócsont és a sarokcsont, valamint a sajkacsont íz felszínei képezik. Működésileg forgó ízületnek nevezhetjük, amely mozgások létrejöttekor a talp kifelé, illetve befelé tekint.
1. 2 .6.Lábtő ízületek.
A lábtő többi ízülete, valamint a lábtő - lábközép és lábközép csontok közötti ízületek működésileg feszes ízületek, amelyekben az íz felszínek legfeljebb csak oly mértékben csúszhatnak el egymáson, amennyit a feszes tokszalag, és a rendkívül erős szalagok rugalmassága enged. Az ujjízületek hasonlóak a kéz megfelelő ízületeihez, de szerkezetük és működésük csökevényesebb. Az ízületekről írásaim találhatók még: weboldalamon kezelt betegségek című fejezet, - ízületi bántalmak kezelése, - térd és könyökfájások kezelése.

2.1.A felső végtag izmai.

2. 1. 1. Vállizmok
2. 1. 2. Felkar izmok
2. 1. 3. Alkar izmok
2. 1. 4. Kéz izmok

2. 1. 1. Vállizmok. Ilyen néven foglaljuk össze a vállízületet, oldalról, hátulról és felülről körülvevő izmokat, amelyek a vállízületben hoznak létre mozgást. A vállizmok a vállövön (kulcscsont, lapocka) erednek és a felkarcsonton tapadnak. Legjelentősebb közülük a deltaizom (m. deltoideus) szélesen ered a vállövön, és rostjai összeérve, a felkarcsonton tapadnak. Összehúzódásával a felkart emeli előre, illetve hátrahúzni képes. A vállizmok ezen kívül a felkart kifelé és befelé forgatják. Ha megbénulnak, a váll mozgásképtelenné válik.

         2. 1. 2. Felkar izmok.

A felkar izomzata jól elkülöníthető két csoportra oszlik. Elől helyezkednek el a hajlítók, hátul a feszítők. Működésileg valamennyien a könyök ízületre hatnak. A felkar izmainak fejlettsége a bőrön át jól látható és tapintható. Elől az alkar hajlításakor erős izom duzzad ki, a kétfejű karizom (m. biceps), amely izmos egyéneken nyugalmi helyzetben is elődomborul. A felkaron elől elhelyezkedő izmok együttesen az alkart hajlítják. A felkar hátsó részét egyetlen izom, a háromfejű karizom (m. triceps) foglalja el, amely a felkart feszíti.

         2. 1. 3. Alkar izmok.

Az alkaron az izmok szintén két csoportra különülnek. Számuk meghaladja a felkar izmok számát. Mind az elülső hajlító izmok, mind a hátsó feszítő izmok felületi, és mélyrétegben fekszenek. A hajlító izmok eredése a felkarcsont alsó részén van, majd lefelé haladva inas állományba  mennek át, és a tenyéren is inasan folytatódnak. Az alkar formáján is látható, hogy a felső rész erősebb, izmos rész, alsó része pedig a csukló irányába elkeskenyedik. Ez felel meg az izmok inas szakaszának. Az alkar elülső izmai az ujjakat hajlítják. A feszítő izmok az alkar hátsó részén foglalnak helyet, az ujjakat és a kézhátat feszítik. A csukló felett az inakat ínhüvelyek veszik körül. Belső felszínük sima, nedves, az inak súrlódásmentes mozgását biztosítják.

           2. 1. 4.Kéz izmok.

A kéz külső formáját a tenyér oldal felől az izmok fejlettsége, a háti oldalon, a kézközép csontok körvonalai szabják meg. A hüvelykujj sokirányú mozgást végez, izomzata ennek megfelelően fejlett. A középső rész kissé behúzódott, ez a tenyér árok. A tenyér árkot közvetlenül a bőr alatt erős lemez takarja, amely az alatta elhelyezkedő ereket, idegeket, és inakat védi szorító, fogó mozdulatnál az összenyomástól. A kézközépcsontok közeit kis izmok, a csontközi izmok töltik ki. Az ujjak finom mozgásai gyakorlással nagymértékben fejleszthetők.

               2. 2. Az alsó végtag izomzata.

Az alsó végtag izmai embernél a járás miatt rendkívül erős izmokká fejlődtek.

              2. 2. 1. Csípőizmok néven foglaljuk össze azokat az izmokat amelyek a csípőcsont körül helyezkednek el, és a csípőízület mozgásait hozzák létre. A medencében eredő belső csípőizom a lágyékszalag alatt áthaladva, a combcsont felső részén tapad. A csípőízületet hajlítja, a combot emeli, és kifele forgatja. – Kívül a fartájék formáját a farizmok határozzák meg, amelyek a medencecsont külső felszínén erednek, és a combcsonton tapadnak.

             2. 2. 2. Comb izmok.
A combon a térd ízületre ható három jól elkülöníthető izomcsoport foglal helyet. Az elülső oldalon a feszítők, hátul a hajlítók, belső oldalon pedig a közelítők. Az izmok elhelyezkedése tehát fordított mint a felkaron, ahol a hajlítók elől, és a feszítők hátul vannak. – A comb külső formája lefele keskenyedő kúphoz hasonló. A három izomcsoport olyan vastagon veszi körül a combcsontot, hogy az, közvetlenül sehol sem tapintható. Az izmokat erős pólya borítja, amelyen elől a belső oldalon, a középső és felső rész határán nyílás van, a combcsatorna külső  nyílása. A combcsatorna, a hasüregből a combra vezet ki. Izmok határolják, tartalma a nagy comb artéria és véna.

2. 2. 3. Lábszár izmok. – A lábszárhajlító izmok jóval tömegesebbek mint a feszítők. A lábszár hátsó felszínének belső része jobban kidomborodik, mint a külső rész, amelyet az izmok inai karcsúbbá alakítanak. A sípcsont elülső, belső felszínét egyáltalán nem borítják izmok, ezért az a bőr alatt egész terjedelmével kitapintható. A lábszár izmok a lábhát és az ujjak hajlítását és feszítését végzik, részt vesznek továbbá a lábboltozat fenntartásában.

2. 2. 4. Lábizmok. A láb izmai elhelyezkedésük szerint részben lábháti, részben talpi csoportot képeznek. Valamennyi lábizom rövid, kis izom, működésben a lábszár izmait segítik, tehát egyrészt hajlítók, másrészt feszítők. A lábközépcsont közeit a tenyérhez hasonlóan kis izmok töltik ki, amelyek az ujjakat közelítik, illetve távolítják egymástól. A talp kis izmai szerepet kapnak a lábboltozat fenntartásában is. A talpon a vastag bőr és a bőr alatt zsírszövet, és erős izompólya található, amely a talpi ereket és idegeket védi. A talpon is, a kézhez hasonlóan külön izomzata van az öregujjnak és a kisujjnak. A lábujjak mozgása csökevényes.

3. 1. Gerincvelői idegek.

     A gerinchez tartozó idegek a gerincvelőből erednek, vagy abba végződnek. Minden szakasz a kilépő gerincvelői ideg párok számától függően szimmetrikusan szelvényekre tagolódik. 31 pár gerincvelői ideget ismerünk, a következő szakaszokat különböztetjük meg:

  SZAKASZ                         IDEGPÁROK SZÁMA                 IDEGPÁROK JELÖLÉSE


Nyaki (cervicalis)                               8                                                     C1 - C8
Mellkasi (thoracalis)                          12                                                    Th1 - Th12
Ágyéki    (lumbalis)                            5                                                       L1 -  L5
Keresztcsonti (sacralis)                       5                                                       S1 -  S5
Farok csonti (coccygealis)                  1                                                        Co1

A számozás minden szakaszon felülről kezdődik.

A gerincvelői idegekben megtalálhatók érző, és motoros rostok, (de a szimpatikus idegrendszerrel is összeköttetésben vannak). Ezek egymással keverednek, és így élőáll a vegyes gerincvelői ideg, amely vékonyabb háti, és erősebb mellső ágra oszlik. A háti ág a gerinc mentén fekvő mély hátizmokban és az őt fedő bőrben ágazódik el. A mellső ág vagy magában fut ki a perifériára (bordaközi idegek), és egy-egy testszelvényt lát el, vagy a szomszédos idegekkel összefonódik, és fonatot (plexust) alkot. A nyak, a felső és az alsó végtag, ilyen fonatokból kapja a beidegzését. A karhoz tartozó idegfonat (a plexus brachialis) az 5-8 nyaki és 1. háti szegmentum idegeiből tevődik össze, de gyakran keveredhet a 4. nyaki és a 2. háti gyök rostjaival. – A nyaki gerincszakaszból kilépő idegek majdnem derékszögben hagyják el a gerincvelőt, gyökei (gyökerei) a gerincből való kilépésüknél jól kitöltik a számukra kialakult rést, (lyukat) emiatt a gerinc minimális anatómiai elváltozása az ideggyök kompresszióját, izgalmát okozhatja. A kompresszió alá került ideggyök a hozzá tartozó idegszál közvetítésével kisugárzó fájdalmat kelt a felső végtag azon területein, amelynek beidegzését ellátja.  Több gyök érintettsége esetén az érzészavar kevert, és nehezen differenciálható. – A mélyebb rétegekben jelentkező hasogató jellegű fájdalom általában izom eredetű. A végtagon végigsugárzó fájdalom, melynek lefutását a beteg szinte pontosan meg tudja határozni, inkább gyöki jellegű. ÍTT KEZDŐDIK AZ ÚJ RÉSZ! - Az alsó végtag beidegzése : az alsó végtag beidegzését érzően és motorosan a plexus lumbosacralis látja el. Ezt a fonatot a lumbalis és sacralis gerincvelői idegek ventralis ágai képezik (a hasfal síkjához közelebb esők). Az L1-3-as (a számokat légyszives kicsivel írni úgy mint korábban) gyökből és az L4- es gyök egy részéből származó rostok képezik a plexus lumbalist. A 4. lumbalis gyök maradéka és és az L5- ös gyökből származó rostok ventrális ágai a truncus lumbosacralisszá egyesülnek, amely a medencében a S1- S3 gyökök ventrális ágaival a plexus sacralist képezik. A plexus fő idege a nervus ischiadicus (ülőideg). EDDIG TART AZ ÚJ RÉSZ!

3. 2. A környéki idegrendszer.

A cerbospinális (az agyvelőhöz és a gerincvelőhöz tartozó) idegrendszer anatómiailag központi és környéki részből áll. A központi részhez az agy és gerincvelő, - a környéki részhez az agyból, illetve a gerincvelőből kilépő idegek tartoznak. – Az agy és a gerincvelő a feltétlen és feltételes reflex központja. – A környéki idegrendszer ingerületvezető funkciót tölt be. Olyan idegekből áll, amelyek érző ingerületet szállítanak a periféria felől a központba, illetve motoros impulzusokat visznek a központból a végrehajtó szervekhez, elsősorban az izmokhoz (például egy forró tárgy megmarkolását az érző idegek jelzik a központi idegrendszer felé, mire az utasítást ad a motoros idegeknek a kéz visszahúzására). A perifériás (a környéki) idegek lefutásuk és eloszlásuk vonatkozásában az érrendszerhez hasonlíthatók. Ide soroljuk az agyvelőből kilépő 12 pár agyideget és a gerincvelőből kilépő 31 pár gerinc velői ideget. Tágabb értelemben a környéki idegrendszerhez számítjuk a vegetatív (akaratunktól függetlenül működő) idegrendszer környéki részét is.

4. 1. Felső végtagfájdalmak.

   4. 1 .1. Gerincvelői ideggyök bántalom (nyaki radicularis szindróma).
A felső végtagot beidegző szegmenteknél a következőket figyelhetjük meg:
- az 5. cervicalis gyök bántalmai miatt a fájdalom kisugárzik a vállba, a felkar oldalsó szélébe. A váll csúcsán túlérzékenység, vagy érzéscsökkenés észlelhető. A delta izom, és a bicepsz ereje gyengülhet, a bicepsz reflex csökken. Elsősorban vállbetegségektől például, vállcsúcshoz - kulcscsonthoz tartozó ízületi gyulladástól különítendő el.

A fájdalom a középső ujjba sugárzik. Érzészavar jelentkezik az alkar hátsó oldalán, a középső ujj tenyéri felszínén. A m. tricepsz (háromfejű karizom) reflex csökken. A háromfejű karizom, a csuklófeszítő izom, az ujjfeszítő izmok ereje csökken. Elkülönítendő a kéztő alagút szindrómától.

4. 1. 2. Környéki (perifériás) idegek kompressziója (alagút szindrómák).
A kompressziós mononeuropathiák egy csoportját képezik az alagút szindrómák. Azokat a kórképeket nevezik így, amelyek úgy jönnek létre, hogy a test különböző pontjain található anatómiailag erre alkalmas izmok közötti hasadékokban, csontos - szalagos alagutakban haladó idegek nyomás alá kerülnek. Az alagút szindrómák közé tartoznak azok a betegségek is, amelyekben az idegek mellett valamelyik artéria, vagy véna komprimálódik. Ezek az úgynevezett neurovaszkuláris kompressziós szindrómák. A szakemberek között ma már nagyjából egyetértés van abban, hogy a kompresszió elsődlegesen érrendszeri bántalmakat okoz, és ez vezet később az ideg károsodásához, mivel megváltozik az ideg vérellátása, amely az ideg korlátozott működéséhez vezet. – Azon idegszalagok amelyek csontos, szalagos alagutakon haladnak át gyakoribb veszélynek vannak kitéve, ugyanis az ideg oldal irányú elmozdulása korlátozott, vagy lehetetlen az alagút falát alkotó csontos - szalagos szövetek miatt. Sok esetben az alagút falának legcsekélyebb duzzadása, megvastagodása vérellátási zavarokat idéz elő, a vér továbbjutásának akadálya miatt, és kialakul a vénás pangás. Ez lehet a magyarázata, hogy a fájdalom intenzitása éjszaka fokozódik. – Az orvostudomány számos alagút szindrómát ismer a felső végtagok esetében is, többek között a carpalis alagút szindrómát. A carpalis alagút szindróma a leggyakrabban előforduló alagút szindrómák közé tartozik. Az összes alagút szindróma több mint felét képezi. A kórkép úgy jön létre, hogy a kar tenyér oldalán lefelé haladó ideg (nervus medianus) a csuklónál a kéztő alagútban nyomás alá kerül. A betegség lefolyása lehet akut és krónikus. Akut esetben a kéz duzzadt, hűvösebb, a kéztő ízület felett fájdalom alakul ki, az ujjak mozgása gátolt. Krónikus formában, a reggeli ébredés után jelentkezik a fájdalom. Zsibbadás, az ujjak merevsége, érzészavar, néha sorvadás is észlelhető. A kéztő ízület hajlítása, nyújtása fokozza a tüneteket. Trauma, gyulladás, fertőző betegség, foglalkozási ártalom állhat a háttérben.
- Az idegbántalmak diagnosztizálása a neurológia kompetencia területéhez tartozik. Felderítésük, és megkülönböztetésük más betegségektől igen fontos, mert kialakulásukat többnyire erős fájdalom kíséri, egyes izom vagy izomcsoport működése csökken, vagy kiesik, emellett gyakran más betegségeket utánoznak. A téma iránt érdeklődőknek ajánlom,  Kómár József Alagút szindrómák és egyéb kompressziós mononeuropathiák című könyvét.

4. 1. 3. A nyaki gerincszakaszon kialakult porckorong sérv.

   Elhelyezkedésük szerint más- más tüneteket okoznak.
-Károsíthatják az agy vérellátásában fontos szerepet játszó ütőeret (artéria vertebrálist)
-Károsíthatják magát a gerincvelőt
-Károsíthatják a gerincvelőből kilépő ideggyököt.
A felső végtag fájdalommal az ideggyök bántalmát okozó porckorongsérv hozható kapcsolatba. A fájdalom, sérülés, rándulás után, vagy panaszmentes időszak után jelentkezik, és általában állandó. A nyaki tájról indul ki és a váll felé a felső végtagon, végig kisugározhat.
Az ideggyök bántalom, rázkódásra, tüsszentésre, köhögésre fokozódhat. (a beteg a kabátját sem tudja felvenni). Érzészavar alakul ki a felső végtagokon. A bőr színe és hőmérséklete is megváltozhat, a reflexek is hiányozhatnak.

   4. 1. 4. Izom problémák miatt kialakult felső végtagfájdalom.

A nyak, a váll, a felkar, vagy az alkar izmainak triggerpontjai kisugárzó fájdalmat okozhatnak a karban, és a kézen. – Triggerpontoknak azokat a nyomás érzékeny zónákat nevezzük, amelyek az izomban (az izom hasban) helyezkednek el, és bennük nyomás, húzás, hideg-meleg, pszichikai, fizikai hatások fájdalmat váltanak ki. - A triggerpontok kialakulásának körülményei között sok az ismeretlen ok. Az összehúzódott izmokban szinte minden esetben lokális csomót tapinthatunk ki. Ezeket myogelosisnak nevezzük, gyakran megfelelnek a fájdalmas triggerpontoknak. – A tenderpontok szintén fájdalmas területek az izmokban, de ellentétben a triggerpontokkal, nincs kisugárzó régiójuk. Ezek a fájdalmas pontok az inak eredésénél és tapadásánál helyezkednek el. Míg triggerpontból kiinduló fájdalom érfalakra és verejtékmirigyekre is hatással van, a tenderpontok megnyomása csak helyi panaszt okoz. - Az izom fájdalmak kedvezőtlen hatással vannak a pihenésre is. Alvás kutatók vizsgálatai szerint egy egészséges ember kényelmes fekhelyen kb. 60 -70-szer változtat testhelyzetet éjszakai alvás közben. Normál körülmények között a testhelyzet megváltoztatása 
Nem jelenti az alvás megszakítását, az illető nem ébred fel. Az izom egyensúly megbomlásakor a pihenést jelentő mély alvás nem érhető el, mert a beteg a fájdalom miatt testhelyzet változtatáskor felébred. A kialvatlanság következménye a krónikus fáradtság, pszichés érintettséghez vezet.  Először fokozott ingerlékenységben nyilvánul meg, később a beteg közvetlen környezetében konfliktusokat eredményez. Az állandó kialvatlanság és izomfájdalom kilátástalan helyzetet teremt. Gyakori panaszukat környezetük szkeptikusan fogadja, hipochondernek tartva őket. – A beteg önértékelése, és pszichés helyzete megrendül. A lelki reakciók hatása alatt a testi fájdalmak iránti tűrőképesség is csökken. Az izom egyensúly zavarai az esetek nagy részében a lelki élet zavaraihoz is vezetnek. – Kialakul az ördögi kör, amelyből  nehéz egyedül kilépni. Szakember segítségére van szükség, és mindkét fél részéről türelemre, bizalomra egymás iránt. – Kutatók munkái igazolják a lapockaemelő izom (levator scapulae) megbetegedésének lelki zavart okozó hatását. Ez a váll - nyak izom 100-200 éve még az ember egyik legfontosabb teherhordó izma volt, ma alig használjuk ezt az izmot teherhordásra. Sok 40-60 éves beteg gyakran panaszkodik nyak - váll fájdalomról, amely semmilyen terápiára nem szűnik. A nyaki gerinc mozgása is beszűkült. Az ellen oldali lapocka emelésekor a nyaki forgatás javul. Ez bizonyítja, hogy nem csigolya eredetű a beszűkülés, hanem izom eredetű. – Karban kisugárzó fájdalmat okozhatnak fentieken kívül a megrövidült szkalénusz izmok, a nyaki gerinc elsődleges oldalra hajlító izmai is. – A vállöv izomzatában szimmetrikusan kialakult izomfájdalom hátterében kötőszöveti gyulladás állhat, amely túlterhelés, hideghatás, foglalkozási ártalom következménye.

   4. 1. 5. Az inak betegségei.
Az ín (tendo) fehér selymes fényével, szívós tömött kötegeivel jól elkülönül az izmos résztől. Az ín az izom hassal ellentétben nem nyújtható és nem rövidíthető meg. Az izmokat inak rögzítik a csontvázhoz.

A vállfájdalom egyik leggyakoribb oka főleg középkorúakon a vállat körülvevő inak degenerációja. Ezek az inak a csontos széleken felrostozódhatnak, mész rakódhat le bennük, amely a vállöv inainak részleges vagy teljes szakadásához vezethet. Túlterhelés, mechanikai súrlódás következtében alakul ki leggyakrabban. Ultrahang vizsgálattal, a szakadás kimutatható.
A felső végtag fájdalmait kiválthatják továbbá az inak gyulladásai. Leggyakoribb a m. bicepsz ín, és az ujjhajlító inak gyulladása. Túlterhelés, mikró trauma, baktériumfertőzés okozhatja. A hajlító felszínen az ín duzzadt, mozgatáskor fájdalom jelentkezik.

4. 1. 6. Ínhüvely (vagina tendinis) bántalmak.
A testnek azokon a helyein, ahol az inak erős súrlódásnak vannak kitéve (például kéztő), az inakat savós ínhüvelyek veszik körül. A kéz és a lábhajlító, illetve feszítő izmainak túlerőltetésekor az ínhüvelyek gyulladásba jöhetnek. Ínhüvely gyulladás alakulhat ki a csukló tájékán a hüvelykujj feszítő és távolító izmainak krónikus túlerőltetése következtében, amely heveny, vagy krónikus lefolyású is lehet.

4. 1. 7. Ízületi rendellenességek.

 

               4. 1. 8. Nyálkatömlők (bursák betegségei)

Ízületek körül, ahol az ín közvetlenül a csonton fekszik, az ín és a csont között savós nyálkatömlőt találunk. Szerepe az inak súrlódásának csökkentése.
A bursával összefüggő izom túlterhelése, sérülések, fertőzés, kalcium kristályok kicsapódása, az inakban lerakódó mész a bursák akut, és krónikus gyulladását okozhatja. Gyakori a vállcsúcs alatti, a delta izom alatti, és a könyök tájékán elhelyezkedő bursák gyulladása. A könyök csúcsán észlelt csomók elkülönítése nehézséget okozhat a köszvényes, csomók elkülönítésétől.

4. 1 .9. Felső végtag fájdalmat okozó egyéb betegségek:

                       . Egyes nyaki izmok rendellenes lefutása
. A 7. nyakcsigolya megnőtt harántnyúlványa
. Fejlődési rendellenesség következtében kialakult nyaki borda

                4. 2. Alsó végtag fájdalmak.

A lábak támasztják alá az emberi testet. A lábak a helyváltoztatás kulcsfontosságú szervei. A testtömeg viselésének súlyos következményei érzékennyé és sebezhetővé teszik a lábszárat, a bokát, és a lábat. A láb legfontosabb mozgása a bokaízületben megy végbe. – A bokák és a lábak befolyásolják a testtartást, de ugyanakkor a testtartás meghatározó mértékben befolyásolja azokat. Ha a testtömeg az optimális súlyvonal elé kerül, akkor a láb izmainak folyamatosan dolgozni kell, hogy a test ne bukjon előre. Ez a gyakran előforduló állapot krónikus feszülést okoz a lábikra izmaiban, amely az izmok görcsös állapotáig vezethet. A láb számára a leginkább megterhelő működés a hosszú időtartamú állás. A lábat mozgató legfontosabb izmok a lábszáron vannak. Számos mozgásforma (futás, ugrás, mászás, stb.) igényli ezeknek az izmoknak a finom koordinált működését. Az egészséges láb és lábszár a feladatokat különösebb megerőltetés nélkül bámulatos ügyességgel hajtja végre.- A testtartásban a combok izomzatának is jelentős szerepük van. Egyrészt ezek ellenőrzik a térd ízület működését, másrészt befolyásolják a medence helyzetét. A comb izmainak egymáshoz viszonyított feszülése határozza meg a combcsont fejének pozícióját a csípőízületi árokban, amely a medencén található. A medence egyensúlyozza a lábakon a törzset, és a törzshöz kapcsolódó testrészeket. A medence oldalra döntésének, elforgatásának monoton ismétlése, vagy tartós abnormális helyzetbe kényszerítése testtartási rendellenességhez vezet, amely előbb – utóbb izom problémát okoz mind az alsó végtagokban, mind a felsőtestben.- Az izom problémákon kívül fájdalmat okozhatnak az alsó végtagokban az ízületek, az inak, a szalagok, a csontok, stb. betegségei is. Elég gyakoriak a törések, sok változás történik a kor előre haladtával az alsó végtagokban is.- Nem megfelelő lábbelik károsítják a lábat.- A talpat és a lábujjak talpi felszínét ellátó idegek az ujjak csontjai között futnak. A talp elülső párnázott részén jelentkező fájdalom az idegrostokat körülvevő szövetek jóindulatú burjánzásának következménye is lehet. A láb betegségeinek egy része magában a lábban keletkezik, más részük viszont a szervezet egészét érintő betegségek következménye például cukorbetegség. A betegségek nagy része nem tartozik a mozgásterapeuta kompetencia területéhez, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni a talpon keletkezett bőrkeményedést, a lábon kialakult csontfájdalmat, stb., mert akadályozzák a szabad mozgást és a tökéletes testtartást. – A problémás lábát kíméli a beteg, ezáltal az egész test súlya az ép lábra koncentrálódik. A medencét ért egyenlőtlen terhelést átveszik az egészséges oldal hátizmai, amelyekben túlzott feszültség alakul ki, a feszültség átterjed a nyak izmokra, legtöbb esetben itt már az izomcsomók is megjelennek az izmok mélyebb régióiban, kialakul a fejfájás, működési zavarok kíséretében. A tartós abnormális testtartás miatt irreverzíbilis deformálódások alakulhatnak ki a medencén, a gerincoszlopon. Torzulhat a mellkas, így veszélyezteti a belső szervek tökéletes működését. Zavarok keletkeznek a légzésben, a keringési rendszerben, az emésztésben, stb.- Fentiekből kitűnik milyen fontos feladatuk van az alsó végtagoknak a jó közérzet fenntartásában.