KLINIKAI MASSZÁZSTERÁPIAAz izomzatban és ízületekben a működési rendellenességek által okozott panaszok megszüntetésére alkalmas gyógymód. Fogásai a 19. században Per Henrik Ling által kifejlesztett svéd masszázs fogásaihoz hasonlíthatóak. Simítás, dörzsölés, gyúrás. A klinikai masszázsterápia egyik legfontosabb alapelve, hogy a gyógyítandó egyént egy teljes, meg nem osztható szervezetnek tekinti, amelyben minden összeköttetésben áll egymással. Például a megrándult bokájú beteg kíméli sérült lábát, ezért csípőjében és a háta alsó részén megfeszíti az izmait. A hát izmaiban így megbomlik az egyensúly, a feszülés tovább terjed a nyakizmokra, azok nyomást gyakorolnak a közöttük szövevényesen elhelyezkedő idegfonatokra és a fej vérellátását biztosító erekre. Kialakul a fejfájás, nyakfájás. A nyakizmok kezelése önmagában nem fogja tehát megoldani a problémát. A svéd masszázsban elsődleges a páciens kényelme. Kívánságait és a kényelemre vonatkozó igényeit a lehetőségekhez igazodva figyelembe kell venni. Elvárás, hogy a kezelendő személy kellemes és relaxáló élményként élje meg a kezelést. A klinikai masszás során ezzel szemben elsődleges a kezelés hatékonyságának biztosítása minden olyan eszközzel, amelyhez a megfelelően informált beteg beleegyezését adja. Ez nem jelenti azt, hogy a kezelésen szenvedés árán kell átesni. A terapeutának éreznie kell „meddig mehet el fogásaival”, hogy azok hatékonyak legyenek, de ne érjék el a fájdalomküszöb szintjét. Ki kell tapintani a szövetekben az ellenállási pontokat, és csak ezután szabad nyomást kifejteni a megrövidült izomzatra. A szövetkezelés művészetének kulcsa az érzékelő tapintásban rejlik. Az ellenállás néha csak az erős, máskor viszont az enyhe nyomásnak is enged. A terápia különösen ajánlott az alábbi esetekben: – Balesetek, műtétek utáni rehabilitáció |
Klinikai masszázsterápia |
