Masszázsterápia

MASSZÁZSTERÁPIA

Bárminemű részleges, vagy egésztest-masszázs végzése esetén fontos, hogy békés légkört, zavartalanságot biztosítsunk. Ha nem érezzük magunkat olyan állapotban, hogy a másik emberek segíteni tudunk, jobb, ha nem is fogunk hozzá. Pórbáljuk meg­teremteni a béke és a nyugalom szigetét rohanó világunkban.

A feladat, amire vállalkozunk, olyan legyen, mintha azon a napon semmi mást nem készülnénk tenni, és ezt érezze a partner is. A masszázs sosem csak egyszerű fizikai beavatkozás, a lélek is részt vesz a gondoskodási folyamatban – szinte vallásos áhítattal. Az, hogy a masszírozás asztalon, ágyon vagy padlón történik, nem igazán lényeges. A hozzáállás a fontos. Szeretettel, a másik személy felé történő teljes odafordulással végezzük. Mintegy anyai szeretettel kell részt vennünk e gyógyítás isteni folyamatában, amely ily módon minket is boldoggá tesz. Sokan gyógyítanak ilyenféleképpen azért, hogy mások esetleg szavakkal ki sem fejezett szeretetét ki tudják érdemelni.

Az is lényeges, hogy amit csinálunk, az teljes mértékben tudatos legyen. Bár a test szinte csak egy anatómiailag jól felosztható területek összessége, „tárgy”, mégis tisztában kell lennünk azzal, hogy egy másik emberé, önálló személyről, személyiségről van szó. Akarjuk, hogy máskor is visszatérjen hozzánk, hogy olyan harmonikus érzés töltse el, mintha egy jó táncpartnerrel találkozott volna.
A masszázs keletkezésének története

A masszázsról a legrégebbi írásos adatok Kínából származnak ie. 2698-ból. A masszőröket hosszú éveken át képezték, tudásukat titokként kezelték. Az ókori Japánban a masszázst vakok végezték piaci tevékenységként. Indiában egészségügyi kezelésnek számított – és összekapcsolták rituális külsőségekkel.

A feljegyzések szerint ismert és alkalmazott módszer volt Perzsiában, Babilonban és Egyiptomban is. Innen jutott el az ókori Görögországba. Részévé vált az általános testkultúrának. Természetszerűleg végezték atléták versenyein, de már gyógyító célzattal is. Hippokratész (i.e. 460-377) maga is alkalmazta a masszázst, szerinte minden orvosnak értenie kell hozzá.

Aszklépiosz (i.e. 128-56) görög származású római orvos volt, aki számos masszázs­fogást írt le.

A római polgárok számára a masszázs közkedvelt frissítő eljárás volt.

Európában a masszázst az 1500-as évektől kezdték el újra használni. Francis Fuller brit orvos a gyógyeljárások között említi. A XVII-XVIII. században angolok, franciák és németek kezdték el újra a masszírozást. Hazánkban először Mátyás király udvarában tűnt fel.

A masszázs fogalma

A masszázs olyan gyógyító eljárás, amelyet a test felületén a kezünkkel végzünk. A kezünk helyett eszközöket is alkalmazhatunk, de a kézzel végzett masszázs teljes egészében sosem pótolható semmi mással. A masszázs alapfogásait az alábbiak szerint lehet írásban vázlatosan ismertetni.

– Simítás
– Dörzsölés
– Gyúrás
– Ütögetés
– Rezegtetés (vibráció)
– Nyomás
– Nyújtás
– Ízület-stimulálás (lágy csontkovácsolás)
– Testrészek, végtagok kimozgatása (tornáztatás)

A masszázskezelések végezhetők ágyon, padlón elhelyezett tatamin, vagy matracon ruha nélkül, vagy könnyű laza ruházatban. Vannak olyan masszázsrendszerek, ahol nagy jelentőséget tulajdonítanak a masszázshoz használt olajak hőmérsékletének, színének. Ilyen pl. az indiai (ayurvédikus) masszázs.

A masszázs szervezetre gyakorolt főbb hatásai

A masszázs hatása függ a kezelt testfelület terjedelmétől, az alkalmazás helyétől, az alkalmazott technikától (masszázsfogásoktól), az ingerek minőségétől és erősségétől. A szervezetben sokrétű bonyolult és egymással összefüggő élettani változások jönnek létre. Ezeket három fő csoportra osztjuk.

1. Helyi hatások
2. Általános hatások
3. Távolhatások

1. Helyi hatások

Bőr
Vérbőség keletkezik a hőmérséklet emelkedésével. Olyan kémiai anyagok termelődnek, amelyek értágító hatásúak, és a vérkeringést élénkebbé teszik. A vérkeringés fokozódása a szövetek jobb táplálkozásához, a sejtek anyagcseréjének élénküléséhez vezet, a kezelt felület felmelegszik, a simító és dörzsölő hatások következtében, meggyorsul az elhalt hámsejtek leválása. A mechanikai stimuláció hozzájárul a bőr természetes rugalmasságának megőrzéséhez. Fokozódik a faggyú, és verejtékkiválás.

Bőr alatti kötőszövet
A masszázs hatására a gazdag vér- és nyirokhálózat összepréselődik, majd kitágul, ezáltal fokozódik a keringés. A keringésfokozódás során egyrészt a helyi szövetek táplálása javul másrészt az egész szervezet nedvkeringése is élénkül. A beteg testrészek és izmok felett a bőr elmozgatása révén megindul a nyirokkeringés, eltűnnek a hűvös vizenyők, megszűnik a „narancsbőr”. A bőr alatti kötőszövetben kóros körülmények között folyadék mellett gyulladásos anyagcseretermékek is felgyülemlenek, a masszázs mindezek felszívódását meggyorsítja.

Izomzat
A tapasztalat azt mutatja, hogy a masszázzsal előkezelt izomzat teljesítőképessége növekszik, az elvégzett izommunka gyorsabb és kitartóbb lesz. Fizikai munka vagy megerőltető sporttevékenység utáni masszírozás elősegíti a fáradtság megszűnését, javítja a szövetek regenerációját. Természetesen nemcsak sportolók számára kedvezőek ezek a hatások, hanem mindenki más esetében is. Masszázzsal megelőzhetőek az izmok és inak fájdalmas csomósodásai, merevedései.

A már kialakult csomók frissiben még szétoszlathatóak a különféle fogásokkal, ami a beteg panaszainak jelentős csökkenését okozza.

2. Általános hatások

A test nagy felületének kezelése az egész szervezetre kihat. Javul a vér- és nyirokkeringés, (utóbbi összmennyisége több mint kétszerese a vérmennyiségnek). Javul a szívműködés, légzés, gyorsulnak az anyagcsere folyamatok, gyorsul a regeneráció. A beszűkült ízületek mozgáshatárai kitolódnak.
Az idegrendszeri hatások kétfélék. Az erős ingerlő fogások élénkítenek, fokozzák a szervezet aktivitását, míg a nyugtató jellegű fogások a test elernyedéséhez, pihenéséhez segítenek hozzá.

3. Távolhatások

Bizonyos testtájak masszírozása változásokat okoz a távolabbi testrészekben is. Az emberi szervezet jellegzetessége, hogy harántirányban (a gerincoszlopra kereszt irányban) szelvényezett felépítésű. A szelvények sávokat jelentenek, amelyeknek a szervezet belseje felé mélységi kiterjedésük is van. Minden gerincvelői szakasz idegi kapcsolatban áll a hozzátartozó sávban elhelyezkedő bőr-izom, ér- és csontterülettel, és a hozzá tartozó belső szervvel, szervekkel is. Így az ugyanazon gerincvelői szakaszhoz tartozó belső szerv- és bőrterület között kapcsolat létesül, ezért a belső szerv esetleges működési zavarai kivetülnek az adott bőrterületre, és ott elváltozásokat okoznak. Ezek a következők lehetnek:

– Deformitást okozó izomrövidülés
– Csomók az izomzatban
– A sejtek közötti folyadék felszaporodása
– Fájdalmas csomók a csonthártyán stb.

A távolhatások közé tartozik még az a jelenség is, hogy a test egyik felének kezelése a másik oldalon is változásokat képes előidézni. (Gondoljuk el, milyen előnyös ez pl. sérült begipszelt végtag esetén. Ezt a jelenséget nevezzük konszenzuális hatásnak.) A keleti masszázsrendszerek szinte mindegyikénél a fő cél a távolsági hatások kiváltása, ám elméleteik ezt a jelenséget nem idegi-reflexes alapon magyarázzák, mint a nyugati orvoslás elmélete. Szerintük a változásokat a szervezetben áramló energia idézi elő (a kínaiaknál a csi), amelyet az akupunktúrás pontok kézzel történő kezelésével lehet szabályozni.

A gondolatsort lezárva, meg kell jegyezni, hogy egy masszázsnak soha nincs csak távoli, vagy csak közeli hatása.

A masszázs szervezetre gyakorolt hatásai összefoglalva

Keringésjavulás, az idegek reaktiválása, az anyagcsere fokozódása, az energiakeringés áramlásának szabályozottsága, közérzetjavulás, fáradságérzés csökkenése, az izmok regenerálódása, fokozott teljesítőképességre való felkészültség, vegetatív idegrendszert ért kedvező hatások, folyadékok eloszlásának javulása a testen belül, az emésztés működésének javulása, az ízületek mozgékonyságának fokozódása, a hőháztartás tevékenységének normalizálása.

A masszázs szerepe a gyógyításban

A masszázs gyógyító céllal a legkülönfélébb betegségeknél alkalmazható. A terapeuta feladata, hogy kiválassza a páciens számára a megfelelő masszázsfajtát. Pl.: olyan betegnél, akinél csontritkulást diagnosztizáltak, nem alkalmazható csontkovácsolás jellegű fogásokat tartalmazó masszázsterápia. Tanulóéveim során azért sajátítottam el többféle masszázsrendszert, hogy minden betegségre, minden szituációban a legmegfelelőbb technikákat tudjam szakszerűen alkalmazni.

Masszázsterápiával való gyógyítás leggyakoribb szakterületei

Mozgásszervi (Reumás) betegségek csoportja

– A legkülönfélébb csonttörések, ízületi ficamok, izom és ínszakadások utókezelésében, ízületi betegségek gyógyításában már régóta alkalmazzák.
– Hatására a vizenyők, nyiroködémák visszafejlődnek, a balesetekből eredő vérömlenyek könnyebben felszívódnak.
– Csökkennek, megszűnnek a fájdalmak.
– Hatékonyan alkalmazható gerincbetegségek kezelésében.
– Eredményesen kezelhető a végtagízületek kopási, degeneratív jelenségei, az ízületek körüli lágy részek fájdalmai, és duzzanatai.
– Nagy szerepe van a masszázsnak az ortopédiai hibás testtartásból eredő panaszok csökkentésében.
– Műtétek utáni rehabilitációban. Még a régebben elszenvedett balesetek esetében is áldozatos, kitartó, szerető kezeléssel szembetűnő eredményt lehet elérni.
– Az ideggyógyászati kórképek közül a különféle bénulásokkal, izomsorvadásokkal járó kezelésben van jelentős szerepe.

A mozgásszervi betegségeken kívül a masszázst eredményesen végezhetjük az alábbi esetekben:

– Szívbetegségek, koszorúér-bántalmak
– Idült hörghurut, asztma
– Fejfájások, migrének
– Menstruációs görcsök oldására

Mindezekből következik, hogy a masszázs alkalmas és hasznos gyógyeljárás. Természetesen betegség megelőzésre és egészség megőrzésre is ajánlott.